hajszálrepedések
bár tudható
megtudhatalan micsoda
jelek árokpartján
irgalom-pofák edényeiben
éjszakázva
mi röpül megsimított fejünk felé
látod ezek az alig látható
belénkivódott
hajszálrepedések létünk plafonjain
hullik a fölrakott összelopdosott vakolás
bár tudható
megtudhatatlan
stabilitás
olyankor elhúzódnak az árnyak
fázósan
didergő reggelek szenvedés íze
belemosódik a pupillák üveges kerekségébe
s leng a kard
Damoklész-kardja
pillanataink éveink szerelmeink sós ideje fölött
*A szerző a fordítóhoz küldött megjegyzése:
Ez a kettő a Tempus Diabolicus-ban van. Szorososan összetartoznak, egy napon íródtak. A kötetben
fordított a sorrend, de a videón így hangzanak el.
Vagy mindkettőt, vagy egyiket se fordítsd.
