Pintér Tibor: Temetés ősszel

In memoriam Kiss Balázs
 
Butatelefonomban őrzöm
számaid - mint egyre növő
számú halottaimét, immár a
tiéd is.
 
Kedvem lenne rádcsörgetni,
hallgatni lassú hangod mély
rezdülését és persze meg-
beszélnénk valamit.
 
Favágást, elméleteket,
művészetet, nőket, képeket,
zenét, könyveket, gyerekeket,
a világot.
 
Gyönyörű ősz van, kiülnénk
a kertbe, a lombok közötti
pazarló aranylásba.
 
Koccintanánk egy pohár
borral és te szakértőn ele-
meznéd a tannin és sav
összetevőket.
 
Halálodról beszélgetnénk,
úgy mint volt, szelíden,
tudva a jövőt, ami végleg
eljött.
 
És ott, abban a képzelt
fényben, talán minden
egészen máshogy
végződne.

Alla memoria di Kiss Balázs
 
I tuoi numeri li conservo nel mio
telefonino sciocco - insieme ai numeri
dei miei morti crescenti, ormai
anche il tuo.
 
Mi piacerebbe chiamarti, ascoltare
il tremore profondo della tua voce
lenta, e ovviamente discoreremmo
su alcune cose.
 
Sul spaccare del legno, sulle teorie,
sull’arte, donne, e sui dipinti,
sulla musica, libri, bambini
e sul mondo.
 
Autunno e nel pieno del suo splendore,
potremmo sederci nel giardino,
nella luce dorata che filtra tra le fronde.
 
Potremmo brindare con un bicchiere
di vino, e tu da buon intenditore,
analizzeresti i suoi componenti
di tannino e di acidità.
 
Potremmo parlare della tua morte,
per com’è andata, delicatamente,
sapendo già il futuro, che alla fine
è giunto.
 
E là, in quella luce immaginaria,
forse tutto finirebbe in modo
diverso, in tutt’altra
maniera.