Pintér Tibor: Teljes zavar

Ma derűs idő kerekedett, zaklatott kezdés
után jól alakultak a dolgok,
a gyermek megjelent.
 
Az autók mindensége, a létezés fix
pontjai.
 
Persze menekülés az óvodából,
persze a túlspilázott így
becsatornázhatatlan, de
érthető féltés.
 
Hinta – palinta a játszón, helyzetek.
Odafelé kérte, hogy fogjam a
kezét. Beletúrt az avarba
majd megpuszilta a kezem.
 
Ilyen zavart még nem éreztem.
 
Mikor jössz el hozzám,
kérdezte?
 
Bármikor…
Már ott is vagyok.

Dnes sa vyjasnilo, po rušnom začiatku
sa veci vyvíjali dobre,
dieťa sa objavilo.

Hojnosť áut, stále body
bytia.

Pravdaže útek zo škôlky,
pravdaže prepiata odozva tobôž
neovládateľný, ale
zrozumiteľný strach.

Na ihrisku líska-kolíska, stavy.
Tam ma poprosilo, aby som mu
uchvátil ruku. Hrabalo sa v šúští
potom mi pobozkalo ruky.

Podobný pomykov som ešte necítil.

Kedy zavítaš ku mne,
pýtalo sa?

Kedykoľvek…
Už som aj tam.