Pintér Tibor: Teljes zavar

Ma derűs idő kerekedett, zaklatott kezdés
után jól alakultak a dolgok,
a gyermek megjelent.
 
Az autók mindensége, a létezés fix
pontjai.
 
Persze menekülés az óvodából,
persze a túlspilázott így
becsatornázhatatlan, de
érthető féltés.
 
Hinta – palinta a játszón, helyzetek.
Odafelé kérte, hogy fogjam a
kezét. Beletúrt az avarba
majd megpuszilta a kezem.
 
Ilyen zavart még nem éreztem.
 
Mikor jössz el hozzám,
kérdezte?
 
Bármikor…
Már ott is vagyok.

Per oggi il tempo s’è rimesso al bello, dopo un inizio
confuso le cose presero il verso giusto,
il ragazzo è apparso.
 
L’ambaradan delle machine, punti fermi
dell’esistenza.
 
Fuga dall’asilo, ovviamente,
certo così il sovreccitato
non è contenibile, ma
la preoccupazione è comprensibile.
 
Altalena nel parco giochi, situazioni.
Nell’andar di là mi pregava di tenergli
la mano. Scalciò le foglie secche.
Poi mi baciò la mano.
 
Non mi son sentito mai cosi turbato.
 
Quando mi vieni a trovare,
mi domandò?
 
In qualsiasi momento…
In un attimo sono da te.