Pintér Tibor: Gombabor

Igyunk gombabort minden elesettért.
Spóránkból erjedettet;
                            pincénkben honost.
Belőlünk dagad, tenyészik torunkon
Kuncogó pribékek világgá viszik.
 
Falkánként lapító lét-farkasok
Bárkit megmarjatok.
 
Vasvillák végén szétgyalázott testek
Kavicsba málló, koszlott tegnapok.
Hajtsuk föl, hörpöljük ledéren:
Gigákon csusszanó fanyar bűvölet.
 
Néhány gombabort minden elesettért,
Kit jövőtlen fájdalom csikart.
 
Fogyó napok, szinkronszivárvány,
Rémek az ólban, mélysötét spenót.
Derű sárgája robban retinákon:
Elég seprős lesz a gombabor?

Pijmo gljivovinu za svakog palog borca.
Iz naših spora je prevrijana;
                              u našem podrumu je ustaljena.
Iz nas se nadima, na našem jeziku buja
Širom sveta krvnici cereći šire.
 
Krda prikrivenih al živih vukova
Ujedite bilo koga.
 
Vrhovima železnih rogulja obeščašćena tela
U paramparčad raspadnuta, šugava prošlost.
Ispijmo, razuzdano gucnimo:
Niz grlo odronjavajuća opora čarolija.
 
Za svakog palog borca koga beznađe mrcvarila,
po koja kap gljivovine.
 
Dani u prolazu, sinhronizirana duga,
Strašila u oboru, dubokomračan špinat.
Na retinama žutilo vedrine prasne:
Biće li gljivovina dovoljno reska?