Pintér Tibor: Introduci (Emeld be in Italian)

ha tudod a versbe azt a tiszta gyönyörűséget
amit az elme napfénye sugároz vissza tükö-
reként a külvilágnak
azt a délelöttöt mikor magányosan hajózol
kikötésre várva mert tudod van hová és van
értelmes célállomás ami vár rád
azt a bolygást ami megnyugtat felemel ápol
miközben a lélek felgyűlt méreganyagai bő–
séggel eltávozhatnak
azt a látványvágyat ingerözönt ami segít to–
vábblökődni új látszögeket villantva útján az
örökkévalóságba
azt a mindennapi delíriumot ami nélkül nincs
alkotás csak alkotó és alkotmány csak tákoló
és tákolmány
azt a kézzelfoghatót ami megragadhatatlan
amit óvón véd a dolgok burka és mindig a
megszűrt fény mögött bujdos
vagy foglald versedbe a moccanatlan szélvi–
hart áradj szabad ámulatban émelyítő áram–
latokban csak ne gyürködd itt a szart
 

se puoi nella poesia quel splendore puro che
la luce del sol’ della tua mente emette come
specchio al mondo esterno
quella mattinata in cui stai navigando solitario
in attesa dell’attracco perché lo sai, che c’è
una ragionevole destinazione che ti attende
quel girovagar’ che ti calma ti innalza ti cura
mentre il materiale velenoso dell’anima
accumulato può esser’ in abbondanza rimosso
quel desiderio della visione valanga di stimoli che
aiutano a sospingerti balenandoti nuovi angoli
visuali sulla strada verso l’eternità
quel delirio quotidiano senza di cui non c’è
creazione solo creatore e prodotto solo
l’acciarpone e l’acciarpatura
quel concreto che è inafferrabile che è
premurosamente custodito dal guscio delle
cose e si cela sempre dietro le luci filtrate
o includi nella tua poesia la tempesta immobile
fluisci nel libero stupore nelle correnti sdolcinate
solamente non calcare qui la merda