Pintér Tibor: Elhagyottak

szólhatnak így a tudásról
 
ami a halál véglegességének
 
bizonyosságához hasonlóan
 
sújt le az emberre
 
 
ez nem velem történik ugye ez nem
 
mért pont velem
 
azt hittem mi valamiféle
 
véd és dacszövetségben
 
végig egymásnak vetett háttal
 
szemben bármivel
 
nopersze
 
 
már nem véd a dac
 
üres kezek
 
víz
 
arc helyett
 
arctalan magány

may thus speak about the knowledge
 
which like certainty
                                   
of the finality of death
 
smites humans
 
 
no it doesn’t happen to me it doesn’t does it
 
why exactly to me
 
I’ve thought we’re a kind of
 
shared protection and alliance
 
all the time prop our backs firmly
 
against  whatsoever
 
sure enough
 
 
no more shared protection
 
empty hands
 
water
 
instead of a face
 
faceless solitude