Pintér Tibor: Dal az utak sokféleségéről

(meg persze a szűrők)
 
Mire visznek lépteid?
Jóra.
    Tán-talán.
Várok-e vagy váratnak?
Váratsz?
Így „igazán” bekeretezett lét-darab:
                                    Ki maradsz?
Kimaradsz, kimeredsz, kivársz, kivagy
S közé nem-pontos-vesszők.
 
Fél itt-lét, fél-távol.
Hát gyere haza:
Glóriásan, hóban, vérben, darabokban,
Bárhogy. Gyere már…

Nem tudsz menekülni.
Soha nem tanultad.
Mit teszel akkor,
ha
     saját nyomaid
elérnek?

 (and of course the filters)

Where do your steps take you?
To some good.
    Perhaps, perchance.
Am I waiting or kept waiting?
You keep me waiting?
Thus a „really” framed piece-of-existence:
                                    Who are you?
Staying out, staying stiff, waiting to see, worn out 
and no semi-colons in between.
 
Being half-here, half-faraway.
So now come home:
Glorified, in snow, in blood, in pieces,
Anyhow. Do come…

You can’t escape.
You’ve never learnt to.
What will you do
if
       your own traces
reach you?