Pilinszky János: Stella proibita (Tiltott csillagon in Italian)

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

Sono nato su una stella proibita,
proscritto cammino sulla riva,
la spuma del ciel’ mi afferra,
si balocca con me poi mi getta via.

Non mi è chiaro, cosa sto espiando?
Qui tutto è un insoluto enigma,
non fugga da me, chi sulla riva,
laggiù, sulla riva molle, mi ritrova.

Non aver timore nemmeno tu, non scappar,’
mitiga la mia sofferenza, piuttosto,
stringimi a te con gli occhi chiusi,
stringimi impavido, come se fossi un coltello.

Sii temerario, considerarmi tuo,
come fan’ i morti la notte laggiù,
la tua spalla regga la mia spalla gracile,
temo da solo di non farcela più.

Di nascere non ho desiderato,
il niente mi ha partorito e nutrito,
amami col livore e impietoso,
come fa col morto l’abbandonato.