Pilinszky János: Bis du ankommst (Mire megjössz in German)

Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő leszek,
csak tollpihék az üres ólban,
csak csillagok az ég helyett.

A temetetlen árvaságban,
mint téli szeméttelepen,
a hulladék közt kapirgálva
szemelgetem az életem.

Az lesz a tökéletes béke.
Még szívemet se hallani,
mindenfelől a némaságnak
extatikus torlaszai.

A pőre örökkévalóság.
S a tiéd, egyedűl tiéd,
kezdettől fogva neked készűlt
e nagyszerű egyszerüség.

Mint tagolatlan kosárember,
csak űl az idő szótalan,
nincs karja-lába már a vágynak,
csupán ziháló törzse van.

Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.

Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!
Ha gyenge vagy, végem van akkor.
Ágyban, párnák közt, uccazajban
iszonyu lenne fölriadnom.

1948

(Pilinszky a verset 1978-ban Ingrid Ficheux-nek ajánlotta.)

Bis du ankommst, bin ich allein,

als einziger noch am Leben,

nur Gefieder im leeren Stall,

nur Sterne anstelle des Himmels.

Wie eine unbegrabene Waise

les ich mein Leben zusammen,

als scharrte ich in dem Abfall

winterlicher Müllablagerung.

Das ist der vollkommene Frieden.

Nicht einmal mein Herz ist zu hören.

An allen Seiten stehen des Schweigens

ekstatische Barrikaden.

Das ist die nackte Ewigkeit.

Und sie ist dein, allein nur dein,

von allem Anfang für dich gemacht,

diese herrliche Einfachheit.

Wie ein Arm- und Beinamputierter

sitzt wortlos die Zeit, keine Hand,

keinen Fuß hat mehr das Verlangen,

nichts als einen keuchenden Rumpf.

Bis du ankommst, ist alles verloren,

kein Haus steht bereit, kein weiches Bett,

und ungestört können wir dann

in der bloßen Verzückung liegen.

Sei nur nicht diebisch, nicht untreu!

Wenn du schwach bist, so ist es mein Ende!

Im Bett, zwischen Kissen, im Straßenlärm

aufzuwachen wäre entsetzlich.