Pilinszky János: Prima, che (Mielőtt in Italian)

A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra, mezítelenségünk
fölmagasztalása lesz.
 
A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy tüskét, visszaveszi
a keresztet, s az angyalok, a mennyek
állatai, fölütik a világ utolsó lapját.
 
Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt
tülekedésben sírásunk még egyszer fölszabadítja
a tengert, mielőtt asztalhoz ülnénk.

Non so molto del futuro,
ma davanti a me vedo il giudizio finale.
Quel giorno, quell’ora, sarà l’apoteosi
della nostra nudità.
 
Nella folla nessuno è alla ricerca dell’altro.
Il Padre riprende la croce, come una
spina, e gli angeli, gli animali del cielo,
aprono l’ultima pagina del mondo.
 
Allora diciamo: ti amo. Diciamo: ti amo
tanto. E nel subbuglio nato all’improvviso,
il nostro pianto libererà un’altra volta
il mare, prima di sederci al tavolo.