Pilinszky János: A predsa nie (Mégse in Slovak)

Hogy a faágak a télidőben
sokáig őrzik még a hóesést,
hogy végül, mint egy passióban
minden együtt van, ház meg erdő.
"A lemenő nap szálkamezejében"
hogy egyremegy, ki sétál, egy baka
vagy egy világszép félkegyelmű lány,
mindezt tudtam, és mégse volt elég.

Že konáre stromov počas zimy
ešte dlho strážia sneženie,
aby napokon - ako v jednej pašii -
všetko bolo spolu, dom a les.
"V trieskovom poli zapadajúceho slnka"
že je to jedno, kto korzuje, jeden pešiak
alebo jedno svetovo krásne prisprosté dievča,
všetko som vedel, a predsa to nestačilo.