Pilinszky János: Due ritratti (Két arckép in Italian)

Marinak és Gyuszinak

BRONTË

A kocsisok beüzennek: jövünk.
És a vendégek: érkezünk.
És a lámpások átszelik
röpködve a teret, az udvart,
fénybe vonva az éjszakát,
a diófák törzsét, a szőlők
alsószoknyáját s a kőasztal
esőbe-szélbe mártott peremét.

Hát itt vagyunk.
Nyissatok ajtót.
Ez az utolsó éjszakánk.
Ez az utolsó vendégségünk.

Terítsetek.
Ágyazzatok.
Rakjátok meg a kályhát.
Eresszétek szabadon a kutyákat.

REMBRANDT

Atyai ház: hamuból és ecetből.
Csók és kézcsók: hamuból és ecetből.
Csukott szemek a sírban és az ágyban,
halálon túli fegyelemben.

A Mari e Gyuszi

BRONTË

Il cocchiere manda a dire: stiamo venendo.
E gli ospiti: stiamo arrivando.
La luce delle lanterne attraversa
svolazzando lo spazio, il cortile,
rivestendo di luce la notte,
il tronco degli alberi di noce, la sottoveste
delle viti e il bordo del tavolo di pietra
fradicio di pioggia e di vento.

Dunque siamo qui.
Aprite la porta.
Questa è la nostra ultima notte.
Questa è la nostra ultima visita.

Apparecchiate.
Allestite i letti.
Mettete legno nella stufa.
Lasciate liberi i cani.

REMBRANDT

Casa paterna: di cenere e aceto.
Bacio e baciamano: di cenere e aceto.
Occhi chiusi nella tomba e nel letto,
in una disciplina oltre la morte.