Pilinszky János: Monito (Intelem in Italian)

Ne a lélekzetvételt. A zihálást.

Ne a nászasztalt. A lehulló

maradékot, hideget, árnyakat.

Ne a mozdulatot. A kapkodást.

A kampó csöndjét, azt jegyezd.

Arra figyelj, amire városod,

az örök város máig is figyel:

tornyaival, tetőivel,

élő és halott polgáraival.

Akkor talán még napjaidban

hírül adhatod azt, miről

hírt adnod itt egyedűl érdemes.

Írnok,

akkor talán nem jártál itt hiába.

Non l’aspirazione. L’affanno.

Non il tavolo nuziale. Gli avanzi

caduti, il freddo, non le ombre.

Non il movimento. La fretta.

Il silenzio del gancio, quello devi annotare.

Osserva ciò, che la tua città,

la città eterna tutt’ora osserva:

con le sue torri, con i tetti,

con i suoi cittadini vivi e morti.

Forse allora nei tuoi giorni a venire,

puoi render noto, quel che l’unica

cosa vale la pena di render noto.

Scrivano,

forse allora non sei passato di qua invano.