Pilinszky János: Pesci nella rete (Halak a hálóban in Italian)

Csillaghálóban hányódunk

partravont halak,

szánk a semmiségbe tátog,

száraz űrt harap.

Suttogón hiába hív az

elveszett elem,

szúró kövek, kavicsok közt

fuldokolva kell

egymás ellen élnünk-halnunk!

Szívünk megremeg.

Vergődésünk testvérünket

sebzi, fojtja meg.

Egymást túlkiáltó szónkra

visszhang sem felel;

öldökölnünk és csatáznunk

nincs miért, de kell.

Bűnhődünk, de bűnhődésünk

mégse büntetés,

nem válthat ki poklainkból

semmi szenvedés.

Roppant hálóban hányódunk

s éjfélkor talán

étek leszünk egy hatalmas

halász asztalán.

Ci dibattiamo nella rete delle stelle,

come pesci tirati in riva,

le nostre bocche ansimano nel niente,

mordendo lo spazio secco.

Invano chiama sussurrando,

l'elemento perduto,

tra pietre e sassi taglienti

annaspando dobbiamo vivere o morire,

l'uno contro l'altro.

I nostri cuori sussultano.

Dibattendoci feriamo

i nostri fratelli,

li soffochiamo.

Alle nostre voci confuse,

neanche l'eco risponde;

non ha senso il nostro massacrare e combattere,

ma si deve, è ineludibile.

Noi espiamo, tuttavia la nostra espiazione

non è punizione,

dal inferno non può liberarci

nessun supplizio.

Ci dibattiamo nella rete enorme,

ma forse a mezzanotte

saremo cibo sul tavolo,

di un enorme pescatore.