Pilinszky János: Passato remoto (Félmúlt in Italian)

Ted Hughesnak

Megérkezik és megmered,

kiűl a hamunéma falra:

egyetlen óriás ütés

a hold. Halálos csönd a magja.

Összetöri az utakat,

összetöri a hold sütése.

És ketté tépi a falat.

Fehér zuhog a feketére.

Villámlik és villámlik és

villámlik a fekete nappal.

Fehér zuhog és fekete.

Fésülködöl a mágneses viharban.

Fésülködöl a fényes csendben,

a félmultnál is éberebb tükörben.

Fésülködöl tükrödben szótlan,

akár egy üvegkoporsóban.

Per Ted Hughes

Arriva e s’irrigidisce,

si siede sul grigio muro muto:

la luna è un unico colpo enorme.

Il suo nucleo è quiete mortale.

L’illuminazione della luna,

infrange, infrange le strade.

E lacera in due il muro.

Bianco scroscia sul nero.

Lampeggia e lampeggia e

lampeggia il giorno nero.

Bianco e nero scroscia.

Ti pettini nell’uragano magnetico.

Ti pettini nel silenzio luminoso, nello

specchio più vigile del passato remoto.

Ti pettini muta nel tuo specchio,

come dentro una bara di vetro.