Pilinszky János: Veil (Fátyol in English)

Nincs nap. Nincs hold.
És nincs gyerekkor.
És főként föld nincs, anyaföld.
 
Nincs koporsó és nincs haza.
Nincs bölcső és nincs megvetett ágy,
fejünk alá igazitott halál.
 
Tűhegyen forog, aki él,
s a mi békénk, az se egyéb,
mint egy lekonyult szárny, mely ráalél,
mint egy levetett, vagy le se vetett
menyasszonyfátyol ájul rá a szögre.
 
Fityeg.
 
Fityegünk
 
Temetőnk sincs.

No sun. No Moon.
And no childhood.
And chiefly no earth, mother-earth.
 
No coffin and no country.
No cradle and no turned-down bed,
death shaped to our heads.
 
To live is to spin on a pin-point,
and our peace - it's nothing more
than a sagging wing that swoons,
as a bride's veil - slipped off or
still on - swoons, on the nail.
 
It's hanging loose.
 
We're hanging loose.
 
We have no graveyard either.