Pilinszky János: The nadir celebrated (A mélypont ünnepélye in English)

Az ólak véres melegében
ki mer olvasni?
És ki mer
a lemenő nap szálkamezejében,
az ég dagálya és
a föld apálya idején
útrakelni, akárhová?

Ki mer
csukott szemmel megállani
ama mélyponton,
ott, ahol
mindíg akad egy utolsó legyintés,
háztető,
gyönyörü arc, vagy akár
egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?

Ki tud
nyugodt szívvel belesimúlni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?

1972

In the bloody heat of the sties
who dares read?
And in the splintered field
of the setting sun,
at earth's ebb
and sky's flow,
who dares set off - anywhere?

Who dares
stand still, eyes closed,
at the nadir,
at the point where
there will always be a last flailing wave,
a roof,
a beautiful face, or even
a single hand, nod, movement of the hand?

Who can
ease himself into sleep
with a satisfied heart,
into sleep that splashes beyond
the bitterness of childhood
and lifts the sea to his face
like a fistful of water?