Petri György: La cipolla si pronuncia (A hagyma szól in Italian)

Én akkor is csak csupa héj vagyok,
ha keresztbe szelsz, kockára metélsz.
Miszlikbe apríts! – akkor is a semmit
vágod, mit nem zárok magamba, mivel mit sem
zárok magamba. Lévén csupa héj.
Héj héja, sőt a héj héjának héja,
sőt… – Csupán hely híján nem folytatom.
Meg nem akarok fennhéjázni. Úgysem
lehet rád hatni. Hallom a tojások
roppanását… A tojás éjjelébe behatol
a szentségtelen villanyfény. Hát csíra-
loccsantó kezed nem remeg
villával szétpüfölni a Magot?
– Némulj, te, szám! A zsír már sziszereg.
Bakó, tedd dolgodat: vess a zsírba,
Jelképzabáló! – hadd üvegesedem,
ízlés szerint.
                       Tojás, fiam, ne félj,
kimúlni a korszakból, hol az ember
nem érti már a Természet szavát,
hol a Patak és Liget néma már,
s a legtisztátlanabb Négylábú olvadt
hájára vettetnek a végső dolgok,
a magunkfajták –
Jobb nékünk – mintsem ostromolni elzárt
füleket – szónk rekesztve egyesülni
a rántotta nagy mártíriumában.

Mi puoi tagliare di traverso, tagliuzzarmi in
quadratini, comunque, sarò sempre solo buccia.
Spezettami! – tanto, taglierai solo
il niente, il che non è rinchiuso in me, perché
io non rinchiudo niente. Essendo io, solo buccia.
Buccia della buccia, anzi buccia della buccia della
buccia, anzi… Non continuo solo per mancanza di
spazio. E poi non voglio peccare di alterigia.
Tanto non ti si può infuenzare. Sento lo scrocchio
delle uova… La profana luce elettrica penetra
nella notte del’uovo. La tua, germe tonfante
mano, non trema,mentre
con la forchetta annienti il Seme?
- Taci bocca mia! Lo strutto si sta sfrigolando già.
Carnefice, fai quel che devi: gettami nel grasso,
Divoratore dei simboli! – lasciami soffriggere
quanto basta.
                    Uovo, figlio mio, non aver
paura di trapassarti di quest’epoca, dove l’uomo
non comprende più la parola della Natura,
dove, taciono oramai, il ruscello e il boschetto,
dove le ultime cose, la nostra specie,
verrà gettato sul lardo squagliato del più
sporco animale quadrupede.
E’ meglio per noi – piuttosto, che assediare,
orecchie serrate – se sbarrandoci la parola,
ci uniamo nel grande martirio della frittata.