Petri György: Electra (Élektra in Italian)

Azt hiszik, a politika fortélyai
foglalkoztatnak, azt hiszik, Mükéné sorsa.
Hercig, érzékeny Krüszothemisz kishúgom
erkölcsi túlajzottságot tulajdonít
szegény nekem, azt képzeli, apánk
fonák halálát nem bírom kiheverni.
Bánom én az otromba geci-gejzírt,
gyereke gyilkosát! Túl szappanos
volt a kád lépcseje – a bárd meg túl éles.
De hogy ez a borbélysegéd-képű Aigiszthosz
uralg s pöffeszkedik nyomorult városunkon,
s anyánk éltes, tokás vén kurvaként
enyeleg vele, negédeskedik – s mindenki úgy tesz,
mintha nem tudna-látna semmit. Színarany
hazugságként tündököl a Nap is
fölöttünk – istenek hamis pénze!
Hát ezért! Ezért! A feltolakodó undor okán
álmom és kenyerem a bosszulás.
S ez az undor nagyobb az isteneknél
Már látom, hogy Mükénét ellepi
a téboly és a pusztulás penésze.

Credono, che io sia interessato ai cavilli della
politica, o forse al destino di Micene.
Mia diletta e sensibile, sorellina, Crisostomo,
mi attribuisce una sovreccitazine morale,
a me poverino, credendo, che la morte assurda
del nostro padre io non ci riesca ad elaborare.
Che m’importa del goffo geyser del liquido seminale,
omicida del suo bambino! Le scale della vasca erano
troppo insaponate – la mannara troppo affilata.
Ma che Egisto, con la faccia da aiutante barbiere,
regni, e si dia delle arie, nella nostra città misera,
e nostra madre, come un’attempata vecchia puttana,
amoreggia e fa la leziosa con lui – e tutti fanno,
come se non sapessero – vedessero niente.
Anche il sole come menzogna d’oro brilla
su di noi – falso denaro degli Dei!
E per questo! La vendetta è il mio sogno, il mio pane,
per via della repulsione che mi stringe la gola.
E questa repulsione è più grande degli Dei
Già vedo Micene pervasa dall’alienazione
e dalla muffa della decadenza.