Petőfi Sándor: Reszket a bokor, mert…

Reszket a bokor, mert

Madárka szállott rá.

Reszket a lelkem, mert

Eszembe jutottál,

Eszembe jutottál,

Kicsiny kis leányka,

Te a nagy világnak

Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,

Tán még ki is szalad.

Szivemben is alig

Fér meg az indulat.

Szeretsz, rózsaszálam?

Én ugyan szeretlek,

Apád-anyád nálam

Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,

Tudom, hogy szerettél.

Akkor meleg nyár volt,

Most tél van, hideg tél.

Hogyha már nem szeretsz,

Az isten áldjon meg,

De ha még szeretsz, úgy

Ezerszer áldjon meg!

Pest, 1846. november 20. után

Trema cespo perché

Uccello v'è volato.

Trema alma mia perché

Io te ho ricordato,

Io te ho ricordato,

Ragazza mia piccina,

Diamante mai c'è stato

Grande che t'avvicina!

​

Stracolmo va il Danubio,

Fors'anche rompe in piena.

Partenza anche in cuor mio

La si contiene appena.

M'ami di rosa o stelo?

Son tanto innamorato

Ch'amarti al parallelo

Non meglio ai tuoi è dato.

​

So che m'amavi allora,

Insieme quando s'era.

Inverno è, freddo, ora,

L'estate calda v'era.

Non più m'ami qualora,

Iddio sia benedetto,

Ma se tu m'ami ancora

Sia mille benedetto!