Petőfi Sándor: E' tornato l'autunno (Itt van az ősz, itt van újra in Italian)

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpendítem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te ülj le mellém,
Ülj itt addig szótlanul,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonul.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Erdőd, 1848. november 17-20.

E' tornato l'autunno,

e, come sempre, è bello.

Chissà perchè mi piace,

ma mi piace tanto.

Mi siedo sulla collina,

e guardo attorno, di qua,

ascolto il silenzioso rumore

mentre dagli alberi cadono le foglie.

Il raggio del sole gentile

guarda alla terra e sorride,

come la madre guarda affettuosa

suo figlio mentre s'addormenta.

Infatti, in autunno la terra

non muore, ma s'addormenta,

Si vede anche dallo sguardo

che ha solo sonno, non è malato.

Ha tolto i suoi bei vestiti,

si è spogliata piano piano.

Si rivestirà, quando arriva

la primavera, la sua mattina.

Dormi pure, bella natura,

dormi fino alla mattina,

e sogni tutto ciò

che ti piace di più.

Io la mia cetra

la sfioro appena appena,

il mio canto dolce

sarà la ninna nanna per te.

Amore, siediti accanto a me,

stai qua senza dir niente

mentre il mio canto vola piano

come una brezza sopra il lago.

Se mi baci, appoggia le tue

labbra pian piano sulle mie,

non dobbiamo svegliare

la natura che dorme.