Petőcz András: Vo vzdušných bielych šatách (Könnyű, fehér ruhában in Slovak)

  `József Attila-variáció'
 
  Szappangolyó,
  vagy égbolt: énfölöttem?
  A gazdagnak érdektelen,
  miért és merre pörögtem,
 
  anyámnak könyörögtem,
  új és új csatákba kezdve - - -,
  lapulevelekbe bújva
  menekültem, sosem-volt
 
  akaratra-tettre vágyva,
  tétova álom-szerelemre - - -,
  és most!, `könnyű, fehér
  ruhában` járom keresztül-
 
  -kasul a várost, minden
  lépésem tisztulást hoz;
  kiáltottam egykor: `itt
  vagyok!`, de ma: láthatatlan
 
  és hangtalan ölelem magam-
  hoz azt, aki magához láncol
  engem, `ti, mind!` -  -  - Batu khán
  pesti és konok rokona:
 
  hótiszta, gyönyörű ruhában.
 

`Variácia - Attila József'
 
  Mydlová guľa,
  či nebeská klenba: nado mnou?
  Bohatého nezaujíma,
  prečo a kadiaľ krútil som sa,
 
  matku úpenlivo prosil som,
  nové a nové bitky začínajúc - - -,
  do lístkov lopúcha skrytý
  utekal som, bažiac po
 
  nepoznaných túžbach a činoch,
  váhavých vysnívaných láskach - - -
  a teraz! vo vzdušných bielych
  šatách` kráčam krížom-
 
  -krážom po meste, každý môj
  krok očistu prináša;
  kedysi volal som: `tu
  som!`, ale dnes neviditeľne
 
  a bezhlasne na svoju hruď
  pritisnem toho, kto ma k sebe reťazou
  pripúta, `vy, všetci!` -  -  - Batuchánov
  peštiansky a zaťatý príbuzný:
 
  v snehobielych, nádherných šatách.