Pásztor Béla: Pýtam sa detí (Gyerekektől kérdezem in Slovak)

Ó mondjátok meg nékem, gyermekek,
Ha őszre jár s az erdő vetkezik,
Halljátok ti is még a hegy megett
A kék Vadászok méla kürtjeit?
 
Es látjátok még itt is éjszaka, -
Mint egykor én, - mikor a hold se süt
S a rabolt lúddal fut, csapong tova
A kerteken, a tolvaj Félszeműt?
 
Az elhagyott, mohlepte csűr felett
A szél még is huhogva zúg?mostan
Es hogyha elverik az éjfelet,
Kapirgál még a háromlábú Tyúk?
 
A régi házban vajh még ott lakik
A vén Anyó, ki láncfüvet szakaszt,
Hogy gyík-leveskét főzzön hajnalig,
Melyért az ördög ád majd hét garast,
 
S kinek jelére szárnyat bont a mén
S ki kopár kőből szökkent babszemet,
A Diák nem járt nálatok idén?
Ó mért nem szóltok róluk, gyermekek?
 
Vagy úgy haltak meg ők is sorba tán,
Mint gyermekkorom régi vénei,
Kikről ti már nem tudhattok s csupán
Bennem leng arcuk fel, kísérteni.

Ó, deti, povedzte že mi,
Keď sa jeseň prikráda a les povyzlieka sa
Počujete i vy za horami
Zvuk clivých rohov siných Lovcov niesť sa?

A vídate ešte aj tu okolo polnoci, -
- Ako ja kedysi, - keď ani luna nesvieti
A s ulúpenou husou plachtí, beží -
Zlodeja Jednookého, pod záhradami?

Nad clivým, obrasteným humnom
I teraz vietor huhňavo šepoce?
A keď polnoc zvony odbijú potom,
Trojnohá sliepka ešte stále hraboce?

A ktovie či starosvetský dom ešte obýva
Babka stará, ktorá púpavu si trhá,
Aby si do rána polievku z jašterice zvarila,
Za ktorú jej čert sedem grošov dá,

A na koho znak žrebec krídla rozložil
A kto z pustej skaly stonku klíči,
Ten Žiak vás tohto roku ešte neopáčil?
Ó prečo ich nespomínate, deti?

Azda aj oni do radu tak umreli,
Ako stovekí staručičkí môjho detstva,
Ktorých ste vy priam nepoznali
Ich líca vo mne vejú a duch ma pokúša.