Páskándi Géza: Temetőbogarak
|
Temetőbogarak (Hungarian)Nézd, hogy sürögnek! Hogy vonják, cibálják a tetemet, az elhulló halottat, Örök kegyetlen, szomjú szorgalommal, nem énekelve s nem mondva igét, temet ez a szörnyű fekete nép.
Ki lökte őket kínzó küldetésre? Milyen átok, vagy titkolt elhívás van bogár-szívükben, hogy a pusztulásban célt leljenek, és soha semmi másban?!
Nézd, hogy futkosnak! S nem szomorú ez. Ha másnak sajgás, jaj, nekem vigaszt ad e nyüzsgő gyász, mert engem nem igazgat a balga isten éppoly balga papja.
S ha éltél eddig fülledt izgalomban, hogy lelsz-e lényt, akiben irgalom van és eltemet, most boldogan nyugodj meg!
Van férge földnek, rovara rögöknek, kik fantasztái valami öröknek és földetlenül nem hagynak, ne rettenj, mert nem marad itt senki temetetlen!
|
I becchini (Italian)Guarda, che andirivieni! Tirano, strattonano la spoglia, il morto deffunto. Con un’eterna spietata diligenza assetata, senza cantare, né predicando il verbo, sta seppellendo, questo terribile popolo nero.
Chi li ha costretti a questa missione crudele? Qual maledizione o predestinazione segreta nei loro cuori, per trovare il fine nel decadimento, e mai nel null’altro?
Guarda, come scorrazzano! La cosa in sé non è triste. Se agli altri duole, a me dà consolazione questo lutto brulicante, perché non mi governa il Dio stolto e neanche il suo, ancor più stolto prete.
Se fin qui hai vissuto in un’ afosa agitazione, in cerca di un essere pien di misericordia che ti seppellisca, adesso quietati in santa pace!
La terra ha i suoi vermi, la zolla gli insetti, i sognatori di un non so che di eterno, senza ricoprir’ di terra non ti lasceranno, non temer’, perché nessuno rimarrà insepolto.
|
