Páskándi Géza: Szitakötő
|
Szitakötő (Hungarian)Szitakötőt fogtam nyáron a habokban, - szitakötő halálát én is elzokogtam.
Szitakötő-szárnyakon pipiskedő árnyakon én is tünedeztem. Egy életen, egy halálon el-elhüledeztem.
Szita-kötő, szita-kötő, valahova elszárnyaló, víz sugarát meg-megszövő, valamikor beárnyaló.
Ki tud engem röptön-fogni? Ki tud sorsomon zokogni? Ki tud szárnyamon elszállni? Ki halottak mellett hálni?
Szita-kötő, szita-kötő, ó, te velem elszárnyaló, lehajoló fűzfán-tűnő, szűz vizemet beárnyaló.
Ki fog engem röptön fogni? Ki a sorsomon zokogni? Ki a szárnyamon elszállni? Ki halottak mellett hálni?
|
Libellula (Italian)Ho preso una libellula quest’estate tra la schiuma, - l’ho compianto anch’io la morte della libellula.
Sulle ali della libellula ombre che si alungano, vado dissolvendo anch’io. Davanti la vita e la morte rimango esterrefatto.
Libellula, libellula da qualche parte vola via, sullo zampillo trama segna una volta addombrata.
Chi mi vorrà afferrare? Chi pianger’ sulla mia sorte? Sulle mie ali a volar via? Al fianco dei morti dormire?
Libellula, libellula tu, che con me voli via, sul salice cadente svanisci la mia acqua casta addombri.
Chi mi vorrà afferrare? Chi pianger’ sulla mia sorte? Sulle mie ali a volar via? Al fianco dei morti dormire?
|
