Pálmay József: A lant

A lant, a költő szívverése

S az én szivem most nagybeteg.

Ha megzendülne, szenvedése

Rezgené át az éneket.

Hát mért költném fel más szivében

Mért köllsem fel a bánatot?

Mi nekem fáj, fáj másnak épen

Úgy mint nekem! . . Hát hallgatok.