Oravecz Imre: Ancora (Még in Italian)

Még visz a lábam,
még engedelmeskedik a kezem,
még jólesik az étel,
még észreveszem, ha el akar csöppenni az orrom,
még elvégzem a munkám,
még nem szorulok támaszra,
még nem hanyagolom el a külsőm,
még rendszeresen tisztálkodom,
még nem vagyok koszos, büdös,
még nem húzódnak el tőlem a buszon,
még rendben tartom a lakásom,
még tudok logikusan gondolkodni,
még tiszta az elmém,
még nem keverem össze a képzeletet a valósággal,
még megkülönböztetem a jót a rossztól,
még vigyázok magamra,
még van veszélyérzetem,
még nem vagyok szűklátókörű, kicsinyes,
még érdekel a világ,
még nem gubóztam be egészen,
még kívánok nőt,
még Rilkét, Kis Lajost olvasok,
még megremegek a szépség láttán,
még vágyom a magasabbrendűre,
még naponta megküzdök magammal,
még van bennem érzés, gyengédség,
még szánom a szenvedőt, és segíteni akarok rajta,
még megértő vagyok és könyörületes,
még örülök, ha hull a hó,
még felderülök, ha kisüt a nap,
még figyelem a fény változását alkonyatkor,
még elbűvöl, ahogy a magból növény lesz,
még megrészegít a legelőn a trenkavirág illata,
még visszavárom a kakukkot tavasszal,
még esténként kiülök a teraszra,
még van kutyám, kit megsimogathatok,
még gyönyörködöm a nádi rigók együgyű énekében,
még szeretnék pár jó verset írni –

még érdemes élni.

Le gambe mi sostengono ancora,

la mano m’obbedisce ancora,

nel cibo trovo ancora piacere,

se mi scappa la goccia dal naso me ne accorgo ancora,

svolgo ancora il mio lavoro,

di un sostegno non ho bisogno ancora,

il mio aspetto fisico non trascuro ancora,

ancora mi lavo regolarmente,

non son ancora sozzo, puzzolente,

nell’autobus la gente non s’allontana ancora da me,

la mia abitazione tengo ancora in ordine,

ci riesco ancora a pensar logicamente,

sono ancora nel pieno delle mie facoltà mentali,

non mescolo ancora la fantasia con la realtà,

discerno ancora il bene dal male,

ci riesco ancora a badare a me stesso,

ho ancora la percezione del pericolo,

non sono ancora gretto, meschino,

il mondo m’interessa ancora,

ancora non mi son rintanato del tutto,

desidero ancora la donna,

leggo ancora Rilke, Kis Lajos,

alla vista del bello tremo ancora,

anelo ancora alla sovranità,

quotidianamente sfido ancora me stesso,

dentro di me v’è sentimento, tenerezza,

ho ancora pietà per afflitti e li voglio aiutare,

son ancora comprensivo e caritatevole,

se nevica gioisco ancora,

quando splende il sole mi rassereno ancora,

al tramonto osservo ancora il cambiare della luce,

m’affascina ancora, come dal seme nasce la pianta,

sul pascolo mi stordisce ancora il profumo dei fiori,

in primavera aspetto ancora il ritorno del cuculo,

di sera mi siedo ancora sulla terrazza,

ho ancora un cane, che posso accarezzare,

mi godo ancora il canto inesperto delle cannaiole

mi piacerebbe scrivere ancora qualche bella poesia -

val la pena di vivere ancora.