Nyerges András: Míg én meneteltem

béke van béke
tábortüzünkre nyálat köptek
a táncos mozdulat megfagyott
hátamban bajonett
markolatán
kenyeres pajtásom marka
azon dróthurok
bábos rángatja paravánról
aki marsolni indított
ám míg én meneteltem
ő mundért váltott
s ha nyugton maradtam
kipécézett
nézzétek a gyávát
de ha fejemet az árokból
ki találtam dugni
rám förmedt ne hősködj
kenyereseidnek
béke kell nyugalom
s lőn ilyen béke
szemből fütyülő golyók
karamboloznak a levegőben
hátam mögül kilőtt golyókkal

c’è la pace la pace
sputarono bava sul nostro fuoco da campo
il movimento danzante s’è congelato
baionetta nella mia schiena
sull’impugnatura
il pugno del mio compagno
con sopra un cappio di fil di ferro
dal paravento lo muove il burattinaio
colui che a marciare mi aveva avviato
ma finché io marciavo
lui cambiò casacca
e se rimanevo calmo
mi beccava tosto
guardate il codardo
ma se dal fossato osavo
cacciar’ fuori la testa
non far’ eroe mi ringhiava
i tuoi compagni
hanno bisogno di pace di quiete
e fu così che avvenne la pace
i proiettili sparati di fronte
si collidevano nell’aria
con i proiettili sparati dietro le mie spalle