Nemes Nagy Ágnes: Between (Között in English)

A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin szilárdan
támaszkodik madár s madártan,
az érvek foszló szélein a szárny,
egy percnyi ég beláthatatlan
következményű lombjai,
az élő pára fái, felkanyarodva
akár a vágy, a fenti lombba,
percenként hússzor lélegezni
a zúzmarás, nagy angyalokat.

És lent a súly. A síkon röghegyek
nagy, mozdulatlan zökkenései,
amint feküsznek, térdenállnak
az ormok és a sziklahátak,
a földtan szobrai,
a völgy egy percnyi figyelem-lazulás,
aztán megint a tömbök és a formák,
meszes csonttól körvonalig
kővé gyűrődött azonosság.

Az ég s a föld között.

A sziklák roppanásai.
Amint a nap átlátszó ércei
már-már magukba, fémmé a követ,
ha állat járja, körme füstölög,
s köröznek fent a sziklafal fölött
az égő paták füstszalagjai,
aztán az éj a sivatagban,
az éj, amint kioltja s kőmivolta
magváig ér, fagypont alatti éj,
s amint hasadnak és szakadnak
a porcok, forgók, kőlapok,
amint feszítik véghetetlen,
széthasgató önkívületben
a fehér s a fekete mindennapos
néma villámcsapásai –

A nap s az éj között.

A szaggatások, hasgatások,
a víziók, a vízhiányok,
a tagolatlan feltámadások,
a függőlegesek tűrhetetlen
feszültségei fent és lent között –

Éghajlatok. Feltételek.
Között. Kő. Tanknyomok.
Egy sáv fekete nád a puszta-szélen,
Két sorba írva, tóban, égen,
két sötét tábla jelrendszerei,
csillagok ékezetei –

Az ég s az ég között.

The air's enveloping capacious sleeves.
The air on which the bird disports,
with ornithology supports,
wing on the ragged edge of arguments,
foliage bearing astonished reports
a minute of the sky takes, leaves,
the trees of the tremulous mist, spiralling
their longing to the upper branches,
each minute breathing twenty times
the huskiest angels of the frost.

And here below, the weight. Upon this plain
vast chunks of mountain tremulously moan;
rocks, ridges of rock, peaks, though they lie
are able to kneel upon one knee;
sculpture, geology combine;
the valley, a distraction of a minute,
is displaced by blocks, the restless volumes
muscling an outline on the chalky bone,
identity crumpled into stone.

Between the sky and ground.

Loud dislocations of the rocks.
As the translucent ores within sun's heat
almost metallize, if glowing stone
is stamped on by an animal, its claw
spitting out smoke, above the rocks, rise, soar
the twisting ribbons from the kindling hooves,
and then the night in desolation,
the night as it extinguishes, reaches in
to the spine, intrinsic rock, the glacial night,
and as the ligaments, joints, stone blocks
wrinkle and fissure, cleaved to racks
of aggravated endlessness
in a splitting ungovernable trance,
habitually in black and white
the forging hammerings of the lightning strike -

Between the day and night.

The devastations, lacerations,
the visions, the drought, the privations,
the disproportionate resurrections,
the verticals intolerably taut
between the lower stretchers and the high -

Meridians. Conditions.
Between. Stone. Ruts of tanks.
Scribbled reeds across the desert-margin, black,
two lines, in the sky, on the lake,
on two blackboards, a system, a coding,
accents of stars, reed lettering –

Between the sky and sky.