Nagy László: A költő pohara

 W. H. Auden emlékének

Kivasaltak, gyűröttek, ál-ragyogók

meg az igaziak csődületében

állt poharával a Pepitaruhás.

Kutyák ugattak benne, kutyák, a benső

földrengésre, a játszó vaksorsra, a szellem

hűséges ebei az elrendelésre

sírván a testért előre. Vígasz volt-e

poharából a korty az agyvelők

jövőt smacizó szeansza után,

mikor ingmelléről a gomb lepattant

sziklai mozdulatától s a hölgyek

papírszalagostul falták a tortát?

Jó volna hinni, hogy jó volt a pohár

mint lovasnak a ló, ahogy jó lehet

minden, amit a lavina előtt

magunkhoz ránthatunk még – egy virágszál

s párna, hol alúdva megfulladunk.

U spomen W. H. Audenu

U gomili ispeglanih, izgužvanih,

lažno - sjajnih i ispravnih stajao

je On s čašom u kariranom odelu.

Psi su u njemu lajali, psi, na nutarnja

podrhtavanja, plešući slepu sudbinu,

verni kerovi uma na predodređenost

unapred oplakujući telo. Dal je

posle u budućnost vrebajuće

seanse gutljaj uteha bila

kad zbog silnog pokreta otkinulo

mu se dugme s košulje a dame

trakama kićene torte su gutale?

Bilo bi lepo verovati, dobra

je bila čaša kao konj konjaniku,

kako sve dobro može biti što

pre lavine zagrabimo – struk cveta

i jastuk, gde se u snu ugušimo.