Medgyes Lajos: A magyar becsületszó
A magyar becsületszó (Hungarian)Ősjellemében a magyarnak Legfénylőbb gyöngy a becsület; Nincs birtok, mihez így tapadna A földön és a föld felett.
Ha vagyonára orkezet nyújtsz Vagy czéljában megbuktatod: A kárt a bántást elfelejti, S meghittedül karolhatod; De ne merd szűz becsületét Érinteni, Szent ez neki. Ezért torló haragra buzdúl, S a síron innen, s a síron túl Ki nem tudod békíteni. Azért mire becsületszavát adja, Abból bérdíj és csáb ki nem forgatja.
Ősjellemében a magyarnak Legdrágább gyöngy a becsület; Nincs érdek miért így hevülne A földön és a föld felett.
Ha gondolatját láncolod le, Vagy híveit börtönzöd el: Az ész némán gyászmezbe búkál, És tűr és remél a kebel. De ne merd szűz becsületét Érinteni, Szent ez neki. Ezért torló haragra buzdúl, S a síron innen, s a síron túl Ki nem tudod békíteni. Azért mire becsületszavát adja, Abból erő és kéj ki nem forgatja.
Ősjellemében a magyarnak Legszentebb gyöngy a becsület; Nincs semmi tárgy mit így imádna A földön és a föld felett.
Ha zsarnoktrónban ülsz fölötte, Vagy hitén téssz erőszakot: Bár felzúg és felnyög szívijesztőn, Tán még féken tarthatod; De ne merd szűz becsületét Érinteni, Szent ez neki. Ezért torló haragra buzdúl, S a síron innen, s a síron túl Ki nem tudod békíteni. Azért mire becsületszavát adja, Abból sem föld sem ég ki nem forgatja.
|
