Marno János: Á mon fantôme (Kisértetemhez in French)

Egy szem portársam, miért a tengerben,
miért nem velem, a fülledt, hússzínű
mocsárban, miért repedt meg az ér
a fejedben akkor, a leghosszabb éjjel.
Milyen jól festenek a parton fehéren
a nyírek, vagy tükröződve némelyük
a vízben, vagy tegyük fel, megengedhetetlenül,
a vérben, melyben akármit észlelünk,
az ott van benne, megoldódottan.
Nem mintha ne volna vele még dolgunk.
Szemgolyóm azonban süppedőben. Itt
vagy a sarkában valahol, körmömmel
kikönnyeztethetően – mintha anyád
nézne rám sötét haraggal, nem tudván
róla, hogy meghaltál, a halottkém
szerint egy szempillantás alatt. Csakhogy mit ért
egy halottkém a szempillantás alatt.

Compagnon, pourquoi grain de sable en mer ?
Pourquoi pas avec moi dans le marais
Sans air et couleur chair ? Pourquoi rupture
D'anévrisme pour toi puis nuit qui dure ?
Qu'ils se peignent bien en blanc, les bouleaux,
Sur la rive, ou ceux reflétés dans l'eau,
Ou supposent-ils par quelque licence
Que dans le sang toute chose par nous
Observable, là-dedans se dénoue ?
Non qu'il ne soit pas encor nôtre, ce boulot,
Pourtant se creusent mes yeux globuleux,
Où, en un coin, çà et là, jaillissent des larmes,
Soulagés par mes ongles, on dirait
Que ta mère contre moi se gendarme
Ne te sachant pas en un clin d'oeil expiré,
Sauf qu'en un clin d'oeil mort, dit le constat
Du coroner, vraiment ça compte, ça ?