Marno János: Bújócska

az Egyenlőség utcai lányoknak

A kerítés bedőlt, rá mindjárt a gyepre,

hol vagytok, ti vastagajkú lányok,

hol lapultok éppen, az Istenért, merre?

S honnan látni rátok, ha rám tör az este,

és esni kezd az éjjel, szótlanul,

hidegen, mint annyiszor, szúrós szemekbe,

mintha egy borosta fentről megeredne -

alvásról sem lehet szó idelenn,

hiába veszekszik magával az elme.


Szóljatok rám, vastagajkú lányok,

mit tegyek értetek, amit más nem tenne,

s hol vágjam el torkomat, ha hányok!


Nézem, hogy poshad a meggy a fánkon,

megszívta magát, mint poloskánk az éjjel,

szökne a vér e rossz arcú tájból;

a kerítés bedőlt, a gyep halott,

meggy helyett szedjétek a lábatok innen,

s kapjátok ölbe sápadt fiatok.