Ladányi Mihály: Canto tascabile (Zseb - dal in Italian)

Volt egy ember, ki megtudta naponta
a rádióból és a hírlapokból
milyen boldog lesz itt az utókor
kolbászból lesz a lépcsőházi karfa
és ó, egek
egész hegyek, egész hegyek lesznek szaloncukorból.

S szólt az ember: ezt mind most akarom,
máskülönben nincs igazság a földön,
már az időm nem naplopással töltöm
a nap helyett ezentúl mást lopok
és ó, egek
a szót a tett, a szót a tett követi itt a földön.

És híre ment, hogy ezt lehet. S épp ettől
valósult meg a kollektivizálás
mert nem volt olyan hivatal vagy állás
hol nem loptak naponta számtalanszor
és ó, egek
egész hegyek, egész hegyek kerültek zsebbe akkor.

De jött a baj, hogy kicsik a zsebek
a problémát a lapok is megírták
nagyobb zsebeket követelt az ország
és jött a zsebszabályzási rendelet
és ó, egek
megnőtt a zseb, megnőtt a zseb és eltűnt benne az ország.

C’era una volta un uomo, che venne a sapere,
tutti i giorni dalla radio e dai quotidiani,
la prosperità un giorno, qui come sarà felice,
le ringhiere delle scale saranno di salsicce,
e, oh cieli
interi monti, interi monti saranno di confetti.

E disse l’uomo: tutto questo io lo voglio ora,
altrimenti non v’è giustizia sulla terra,
il mio tempo non trascorro come un nullafacente,
vuol dire che da oggi in poi mi metterò a rubare
e, oh cieli
alla parola, alla parola seguirono i fatti sulla terra.

Si sparse la voce, che si può fare, ed è proprio
questo che creò la collettivizzazione,
non vi fu più nessun ufficio o posto di lavoro,
dove non si rubasse minimo tre volte al giorno,
e, oh cieli
interi monti, interi monti finirono nelle tasche.

Ma è nato un problema, sono piccole le tasche,
del problema si occuparono anche i giornali,
tasche più grandi pretendeva il paese,
entrò in vigore il decreto legislativo sulle misure,
e, oh cieli
è cresciuta la tasca, e sparì dentro tutto il paese.