Ladányi Mihály: Varázslat

Nem láttad-e a bűvölő manót?
Síró szeme, nevető szája volt.

Azt mondta: nézd, fiú, ott az a nő
legyen szívednek nehéz mint a kő.

Ében szeme erdőtüzébe less,
elszenesedj és elkopj és eless.

Kis melle holdját nézd hogy száll tova,
és halj meg érte minden éjszaka.

Lám, gyönyörű állat a szerelem,
hószín kanca, legel égő gyepen.
 

Hai veduto forse il folletto, l’incantatore?
Aveva l’occhio piangente e bocca ridente.

Disse: guarda ragazzo, quella là è una donna,
che sia pesante per il tuo cuore come la pietra.

Guarda l’incendio nel ebano dei suoi occhi,
carbonizzati, consumati e annientati.

Guarda la piccola luna del suo seno volare via,
e muori per lei tutte le notti.

Ecco, l’amore è un animale stupendo,
cavalla color neve, pascola sul prato acceso.