Ladányi Mihály: Vándordal

mikor belépsz a házba eltaposod
az összes erre-kószált
asszony lábnyomát

mindennap éjfélutánig várlak
éjfél után szél zörgeti az ajtót

az ember nem gitár
attól is megpendül éjelente
hogy nem talál rá a kezedre

*

kinyújtott kezemre akadtál
pedig csak árván hadonásztam

ha most riadtan elszaladnál
kivénhedt útonálló lennék
kit megríkat nyomorúsága
az kell hogy kifoszthassalak
és miattad bezárjanak
valami boldogabb halálba
 

quando entri in casa
calpesti le impronte
di tutte le donne finora qui passate

ti aspetto tutti i giorni sin dopo mezzanotte
dopo mezzanotte il vento scuote la porta

l’uomo non è una chitarra
ma nottetempo vibra anche
non trovando la tua mano

*

hai trovata la mia mano distesa
eppure mi agitavo solamente,

se or’ tu scappassi spaventata e smarrita
sarei solo un malvivente invecchiato
che piange sulla propria miseria
ti dovrei per forza depredare
per farmi rinchiudere causa tua
in una morte più felice