Ladányi Mihály: Minden szavam

Minden szavam úgy jön a napvilágra,

hogy nem te fürösztöd szádban legelőször -

Csúnya, kopaszodó, furcsa kis állat

vagyok, de fényes kerekek forognak

fejemben, s szívem hegesztőpisztolyától

összeforrna a széthulló világ.

Eszpresszókban és kávéházak alján

papírt teszek néha magam elé, de

édes nyálad hiányzik ceruzámról.

S mint paraszt, ki nem ehet kenyeréből,

úgy szórom el szerelmes szavamat

ebben az asszonyt-burjánzó pusztaságban.

(1969)

Ogni mia parola viene alla luce, che

non sei tu a farle il primo bagno nella tua bocca –

sono un brutto, stempiato curioso

animale, ma nella mia testa ruote lucide

stanno roteando, e dal cannello di saldatura

del mio cuore, si potrebbe rinsaldare

il mondo allo sfascio.

A volte, in fondo ai bar e nei caffè,

davanti a me poso una carta, ma sulla

punta della mia matita manca la tua dolce bava.

E come il contadino che del proprio pane non può

cibarsi, cosi spargo le mie parole innamorate,

in questa dalle donne pullulante pianura.

(1969)