Ladányi Mihály: Hagyaték

Anyám mondja: Házasodj meg, fiam,
az élet akkor élet, ha mások annak tartják,
a boltos akkor, ha pénzt adsz neki,
az asszony amikor hazatérsz hozzá,
az utca ha fáradtan vándorolsz,
a kocsma mikor asztalra dülsz,
a sírás ha hang nélkül fojtogat,
sa föld akkor, amikor belefekszel –
Ezek voltak anyám szavai

*

Aki a szakmát gyengén műveli
- mondta apám - az csak árt neki.
Kifeslik,  ha az igazság hamis
egy öltésnél a történelem is.

Mesterség és mesterkedés közöt
jó munkás sohase lődörög
- mondta apám - hisz csak árt neki
az, ki a szakmát gyengén műveli. 

Mama mi reče: Oženi se sine,
život je tad život ako drugi tako smatraju,
prodavač ako mu novac daješ,
žena kad se njoj kući vraćaš,
ulica kad umorno lutaš,
krmča kad se na stol naslanjaš,
plač kad bez glasa guši,
a zemlja kad u nju legneš –
To su bile reči moje mame

*

Ko sa strukom slabo vlada
– reče mi otac – taj samo brlja.
Iskače ako je lažna istina
pri jednom prodevku i istorija.

Između struke i spletkarenja
dobar radnik nikad ne vrluda
– reče mi otac – taj samo brlja
ko sa strukom slabo vlada.