Ladányi Mihály: A vocal (Ének in English)

Valahol felém fordítottad az arcod

és a távolság összezárt minket.

Ezek a nyomorult szürke napok,

szürke napokba préselt éhezések és szomjazások,

kéz botorkálása üres poharakon, falattalan késeken,

láb reménytelen kóborlása piszkos küszöbök között

mi mást jelenthetne: a távolság összezárt minket,

valahol a tekinteted követ már,

hogy állati nyomorúságomban öled megvigasztaljon,

hogy testnyilasaid kábulatában és szemed

fényszórótüzében

éljek!

éljek!!

éljek!!!

Somewhere you turned your face towards me

and distance locked us together.

These wretched grey days,

starvations and thirsts pressed into grey days,

stumblings of hands on empty glasses, knives without a morsel,

the hopeless straying of the feet between dirty thresholds,

what else could they mean but that distance had locked us together,

somewhere your visage follows me already,

so that your lap could console me in my beastly penury,

so that I could, in the stupor of your body's recesses

and the searchlight-fire of your eyes,

live!

live!!

hurrah!!!