Kovács András Ferenc: Someone is dreaming stones (Valaki követ álmodik in English)

Ha majd hamut álmodnak a kövek,
s a boldog hamu embert álmodik,
valaki semmit - istent álmodik,
torkában némán torlódó kövek.

A szó kővé lesz egyetlen napon,
törvénytáblákból készül útvesztő
köré, karneol idő - útvesztő
ő is, önmaga álma egy napon.

A szavak csak szavakat álmodnak,
csak egy könyvet útvesztőkkel, kövekkel
s tükrökkel, eme végtelen kövekkel,
melyekben arcok arcot álmodnak.

Egyetlen arc lesz, mely már végtelen,
akárha most zuhanna egy tükör
mélyébe - mintha sok törött tükör
kövek röptét álmodná végtelen.

És egyszer kövek álmodnak követ,
és egyszer hamu hamut álmodik,
egy álom semmit - embert álmodik,
a csend torkában lüktető követ.

When once ashes are dreamt by stones,
and happy ashes of man are dreaming,
someone of nothing - god is dreaming
throat choked by dumbly rattling stones.

Words become stone in only one day,
law written on tables build up around a maze:
cornelian time - in itself also a maze
time dreaming of time one day.

Words of themselves exclusively may dream
only of a book holding its very own stones,
its own mazes and mirrors, these endless stones,
in which faces are faces’ dream.

It all becomes on face, already endless,
as if falling into the depths of mirrors -
as if this multitude of broken mirrors
would dream of stones flying, endless.

And one day stones are dreaming of stones,
and one day ashes of ashes are dreaming,
a dream of nothing - man is dreaming,
silence’s throat choked by throbbing stones.