Kovács András Ferenc: Torso - 1992 (Torzó - 1992 in English)

Sormetszetekkel sebzett,
összeszabdalt minden -
mihez nyúlsz: mindjárt szétesik,
alighogy érint: kezdetébe hull,
mert gondolatban máris vagdalod,
arányítod, beméred, fölszeled
tervezgetvén: egész a szerkezet még,
s a glóbusz is, hisz délkörök hasítják,
egész, egész, egész a lét s magad,
míg két cezúra bármit összefércel -
te vágóhidak geométere!

De szét világ,
szét vers,
szét semmiségek -
vakon ragyognak rád a varratok,
s te hentesülvén szentesülsz,
de ráng,
elráng a verssé mészárolt világ,
még meg-megrándul vergődőn a mondat:
torkodban érzed tördelt tagjait,
no vedd és edd -
nem válthat az se meg.

Mert üdvösséged nálad éhesebb,
s mohóbb a nyelv, ha mindiget, sohát
forgat: térségeket tép szét a szó,
karácsonyt, szöszke kislányhangokat,
míg angyalhajban babrálhat kezed -
úgy simogasd meg, mintha nem te volnál.
úgy simogasd meg, mintha tán nem élnél,
úgy ahogy élsz, világot szaggatón,
akár a légszomj,
mely töri, zúzza, ledönti
az Éden kristálytornyait tüdődben.

Wounded by caesuras,
everything lacerated –
whatever you touch: disintegrates,
at your touch: crumbles to its elements,
in your mind you’ve long since hacked,
measured, weighed and sliced it up,
reflecting: the organism remains whole,
as does the globe since meridians cleave it,
whole, whole, whole is existence and yourself,
while two caesuras will stitch up anything –
you geometer of the abattoir!

World asunder,
verse asunder,
bits asunder
the stitchings beam blandly back at you
while you sanctify fratricide,
but the spasms,
the spasms of a world minced into verse,
the sentence still writhes and jerks and twitches:
you feel its broken members in your throat,
so take it and eat it –
it holds no redemption for you.

For your salvation is hungrier than you,
and the tongue more avid when poking about
forevers and nevers: the word tears regions up,
christmases and blonde little girl voices,
while your hand fumbles around in tinsel –
stroke it as if it were not you,
stroke it as if you weren’t alive,
stroke it as you live, hacking up the world,
just like a gag
pounding, crushing, collapsing
the crystal towers of Eden in your lungs.