Kovács András Ferenc: Madrigalseason (Madrigálszezon in English)

Echo
Visszhangozz bennem,
visszhangod leszek - szegezz
az űrbe, feszíts kitárt
karodra fel. Tégy
magamévá - legyek ég
s anyaföld dadogása.

Rosalinda
Szélben rugózó
vadzabok leszünk. Fehér
szoknyám, tavaszod lázas
vitorlája, leng
a szemedben - jaj, soha
szebb, szabadabb lobogót!

Armida
Füvek gerincén
lepkegagliarda - egy
ujjhegy lágy tipegése
csontbillentyűkön.
Csigolyák csöndje leszünk,
csembalók lüktetése.

Titánia
Ha szétindázó
szőke szálakat sző a
surranó méz két ajak
közé, hullámzó
létem távoli íze légy -
feszülj nyelvem hegyére!

Oberon Rex
Erato melle
villan messziről - boglyák
meleg illata szádban.
Igyál a hajnal
köldökéből - mondj búcsút
most a madrigálszezonnak.

Echo 

Echo in me,
and I’ll be your echo - nail me
into space, crucify me
upon your stretched-out arms. Make me
my own - let me be stammer
of both firmament and mother earth.

Rosalinda
We’ll be wild oats
wagging in the wind. My white
skirt, fierce sail
of your spring, floats
in your eye - oh never to behold
flag more beautiful and free!

Armida
On the sharp backbones of grass
butterfly galliarda - soft
tiptoeing of a digit
upon ivory keys.
Spinal silence we’ll become,
the heartbeat of harpsichords.

Titania
Should honey’s
sticky spider sweetly
spin its silky thread between
your lips, be you my wavy
existence’s foreign fragrance -
span yourself on the tip of my tongue !

Oberon Rex
In the distance
Erato’s breasts - your mouth
tastes the warm smell of stacks.
Drench your thirst at dawn’s
navel - and take now leave
from the madrigalseason.