Kovács András Ferenc: Poetry tankas (Költészettankák in English)

Én sokan vagyok.
Én kevesen is vagyok.
Én néha vagyok.
Nem az, kiről azt hiszik -
ő az. Az nem én vagyok.

Az ismeretlen
Az könyvkukac vagy mimus.
Az megszállott vagy
balek. Az gyáva: költő -
mindenki helyett meghal.

Az másik halál.
Az ordenáré hazug.
Az tyúkperekről,
disznóóltűzvészekről
zeng. Az felgyújtja magát.

Az halhatatlan.
Az hiszékeny vagy főnix.
Az ostoba vagy
szabad. Az merész: költő -
túléli minden versét.

Az másik magány.
Az két betű közt szorong
egy névmásban. Az
egyes szám - többes személy
egyéb ragrendszerekben.

Ragozhatatlan.
Az ravaszkodó vagy csak
szelíd - nem látott
például könyvmáglyákat,
csak lágermúzeumot.

Az másik hiány -
az értelem kegyelme.
Hangok hiánya -
más törvényhez tartozó
gravitáló szavaké.

Sokallom magam.
Keveslem magam. Vagyok.
Én éppen vagyok.
Nem az, kiről azt vélik -
ő volt. Az nem én leszek.

I am many.
I’m also few.
I am sometimes.
Not the one thought to be
that one. That one I’m not.

That one’s unknown.
That one’s book-worm or mime.
That one’s possessed or
thick. That one’s coward: a poet -
dying all others’ death.

That’s another death.
That’s a vulgar liar.
Singing hen-pen
lawsuits and pig-sty
fires. That one sets himself aflame.

That one’s immortal
That one, credulous or phoenix.
That one’s silly or
free. That one’s bold: a poet -
surviving all his poems.

That’s another solitude.
That one worries
crammed between two letters. That
one’s first person - plural
in other inflexional systems.

Unflectable.
That one’s cunning or simply
meek - never saw
anything like a book-stake,
only camp-museums.

That’s another lack -
that, reason’s mercy.
Lack of sounds -
of gravitating words pertaining
to other laws.

I am too many.
I am too few. I am.
I just am.
Not the one presumed to have been -
that one. That one I will not be.