Kovács András Ferenc: Transylvanian fragment (Erdélyi töredék in English)
|
Erdélyi töredék (Hungarian)
Miként erdélyi templomok falán
Freskók cafatja, csonkabonka festmény Kit már az Úr is régen elfelejtett, S nem látogatja többé fürge fénnyel - Olyak leszünk mi: láthatatlanok, Lappangva mészben, szétmaró időkben Isten se tudja: megvagyunk-e még, S hogyan, miért, hány vak réteg mögött Várhatja ráncok hős föltámadását, Mosolynak könnyű táncát kérges arcunk, Ha megvagyon még s meg nem rontatott - Olyak leszünk, mint megkopott legendák, Mártírok, szentek, üdvözült pogányok És poklok, mennyek, végítéletek És elkendőzött nagy kálváriák És krisztusos képeknek roncsai - Olyak leszünk, csak megtört részletek: Nem kisdedek, királyok, Máriák, Csak törmelék, balsors diribdarabja: Nem vert hadak, csak súlyos vad paták, Sok megfutó láb, zászló, seb, kereszt - Olyak leszünk: áldáshintő kezek, Hűlt semmiből pallost suhogtatók, Levágott törzsek, népek, végtagok, Fejek fölött szentlélek vagy szekerce Villantja szárnyát: megrepedt szemek, Redők, ruhák, gazdátlan glóriák Halomba hányva, összevisszaságban - Olyak leszünk mind: szétmálló művek, De zűrzavarban méltó rendre vallók - Ki fejti meg hiányzó részeinket, Ki rakja össze, festi hű egésszé, Ki lesz, ki rajtunk majd fölismeri Egy ismeretlen mester kézvonását? |
Transylvanian fragment (English)
As on the walls of Transylvanian churches
Fresco fragments, tattered-shattered paintings, Now long forgotten even by the Lord, No longer tended by the nimble sunbeams - Of such will we be: invisible, Lying hidden in time’s corroding lime Not even God knowing if we still exist, Or how, why, under how many blind strata Our callused faces lie, hoping for the heroic Resurrection of wrinkles in a tear-dance or smile, Should it subside without too much damage - We’ll be like so many threadbare legends, Salvaged pagans, meek martyrs and saints, And hells, heavens, doomsday judgements, Calvaries suffered and then hushed up, And remnants of the images of Christ - All these we’ll be, details merely, and crushed: Not infant babes, Eastern sages or Marys, But broken debris, misfortune’s odds and ends: Not lost battles, but dark savage hoofs, Retreating heels, flags, wounds and crucifixes - All these we’ll be: hands raised for blessing, Sweeping swords through the cool empty air, Truncated tribes, nations, bodies and limbs, And the wings of a hatchet or holy ghost Shimmer above: eyes gouged, torn creases, Fabrics and skin, ownerless aureoles, A tossed up pile of haphazard bedlam - These we’ll all be: crumbling artworks Yet worthy exhibits within the confusion - Who will explain our missing pieces, Who will restore them to coloured wholeness, Who will one day recognise in us The signature of an unknown master? |