Kovács András Ferenc: Herbstliches Blättchen für Balla Zsófia (Őszi levélke Balla Zsófiának in German)
Őszi levélke Balla Zsófiának (Hungarian)
Herr es ist Zeit. Így hívta, várta Rilke.
Jüteborg mellett. Kastélypark. Porosz tó. Nagy ősz köszönt a nyárra, fára, szilre - Közelgő fagyra már se pénz, se posztó… Nem úgy, miként rózsába zárva Rilke, De András bátyád alkot: él, a prosztó! Bár lelke lombja báva sárba sír le - Nem lőn poéta, sem nyerész kegyosztó. Lehetne, persze, Erdély jó fia… Lírában princeps, önző mágnásmiska, Ki műsebét tán többször átfáslizta - A manna meg szemerkél, Zsófia… Elsántikál a rím is, mert koros tán: Költőtakonyból úgyse lesz borostyán. Post scriptum Ölellek, írj, készülj a télre, húgom! Döfölnek itt honosb szarvashibák… S míg ágbogas sok búmat légbe búgom, Sorban lebőgnek: “Elhallgass, svihák!” Párzási pástjuk mind körülpisilték: A falvédőn valóság még a látszat… A rózsából engedjétek ki Rilkét!… Utószezon van: hajtás, prémvadászat! |
Herbstliches Blättchen für Balla Zsófia (German)
Herr es ist Zeit. So rief wartend der Rilke. |