Kovács András Ferenc: And Christophorus sang (És Christophorus énekelt in English)
|
|
És Christophorus énekelt (Hungarian)vinnélek át a mély vizen nyakamban ülnél vállamon segíts vad árba szállanom vinnélek át a mély vizen mint csillagot nagy éj viszen mint szél nyaraknak illatát miként rügyecskét ringat ág hordozlak mint a fájdalom vinnélek át a gyors vizen nyakamban ülnél vállamon segíts sodrásban állanom vinnélek át a gyors vizen mint mindenséget sors viszen miként rügyecskét ringat át halálom rajtad villan át ha gyermek még a fájdalom vinnélek át a mély vizen nyakamban ülnél vállamon segíts sodrásban állanom vinnélek át a mély vizen mint szívverést ha vér viszen miként rügyecskét ringat ág ha semmiségbe illan át a súly a sodró fájdalom vinnélek át a gyors vizen nyakamban ülnél vállamon segíts vétkemtõl válanom vinnélek át a gyors vizen mint teljességet torz viszen úgy hordanálak vállamon ringatva mint a fájdalom miként rügyecskét ringat ág mint szél a széna illatát vak űr szülötte csillagát[1] [1] Az óriás Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, ott hagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől -- így jutott el Kristóf végül Krisztushoz. Amikor Krisztust kereste, egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot. Volt ott egy hatalmas folyó, melyen a zarándokok mindig csak nagy félelemmel tudtak átkelni. A remete azt ajánlotta Kristófnak, hogy hatalmas erejét itt állítsa az emberek szolgálatába, azaz ha a folyóhoz érkezik valaki és fél a víz sodrától, segítsen az átkelésben. Kristóf megfogadta a tanácsot. Egy éjjel úgy hallotta, mintha a nevén szólították volna. Egy szegényes külsejű gyermek állt kunyhója előtt, és a segítségét kérte. Kristóf szívesen teljesítette kérését, már csak azért is, mert a kicsi könnyű tehernek ígérkezett hatalmas vállai számára. Amint azonban a folyó közepe felé tartott, a teher mind nehezebb lett, mintha ólmot cipelt volna. Csaknem a víz alá merült a súlya alatt, s minden erejét össze kellett szednie, hogy átérjen a túlsó partra. Ott azután a kisfiú elmagyarázta Kristófnak a keresztség misztériumát, és azt mondta: "Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis az a Krisztus vagyok, aki a leghatalmasabb és akinek szolgálni akartál." És az isteni Gyermek jutalmul megajándékozta őt a vértanúság koszorújával. forrás: katolikus.hu
|
And Christophorus sang (English)
I’d carry you upon my shoulders
across the fury of deep waters give me your strength in wild currents I’d carry you upon my shoulders as nightly sky its star so bright as wind conveys the summer scents as a twig cradles its tender shoot across the rush of rapid waters you are like pain, my only truth, I’d carry you upon my shoulders keep me steady in dark currents across the rush of quick waters as fate upholds eternity as a twig cradles its tender shoot you show me my mortality before pain can outgrow childhood I’d carry you upon my shoulders across the fury of deep waters keep me steady in dark currents I’d carry you upon my shoulders as veins sustain the heart’s ascent as a twig cradles its tender shoot I’d carry you upon my shoulders when pain the deepest human root shortly passes into nothing across the fury of quick waters help me to expiate my sin across the fury of dark waters as a freak bearing perfect splendour I’d carry you upon my shoulder cradled like the pain of truth as a twig cradles its tender shoot as wind conveys the scent of hay as blind night bears the star of day |
||||
