Kosztolányi Dezső: Flagget (Zászló in Norwegian)

Csak bot és vászon,

de nem bot és vászon,

hanem zászló.

Mindíg beszél.

Mindíg lobog.

Mindíg lázas.

Mindíg önkívületben van

az utca fölött,

föllengő magasan

egész az égben,

s hirdet valamit

rajongva.

Ha már megszokták és rá se figyelnek,

ha alszanak is,

éjjel és nappal,

úgy hogy egészen lesoványodott,

s áll, mint egy vézna, apostoli szónok

a háztető ormán,

egyedül,

birkózva a csönddel és a viharral,

haszontalanul és egyre fönségesebben,

lobog,

beszél.

Lelkem, te is, te is -

ne bot és vászon -

légy zászló.

Det består bare av stang og tøy,

det er likevel ikke bare stang og tøy,

det er flagg.

Det snakker uavbrutt.

Det flagrer uavbrutt

Det er febrilsk uavbrutt.

Det er i uavbrutt ekstase

over gaten,

svaiende høyt

i den høye himmel,

det meddeler der noe,

det svermer.

Også når ingen akter på ham lenger,

også når alle sover,

natt og dag,

til det blir tynt og magert

og står igjen som en spinkel apostolisk agitator

på gavltaket,

alene,

strittende mot stillhet og storm,

til fånytte, men stadig mer majestetisk,

det flagrer,

det snakker.

Også du, min sjel -

ikke bare stang og tøy -

bli til et flagg, du.