Kosztolányi Dezső: For Gyula Krúdy (Krúdy Gyula in English)

Rómában egy éjjel, rettenetes erővel
láttalak téged:
ívlámpák, babérfák közt, egy diadalív
árnyán remegtél föl,
deresedő, tékoz, mámoros, nábobi,
ábrándozó, részeg, zokogó cimbalmos,
borba és könnybe fúlt régi lakodalmon,
mindig folytatódó ősi lakodalmon,
apám lakodalmán, fiam lakodalmán,
nagyapám lakodalmán, unokám lakodalmán
muzsikálod nekünk ősrégi bánatod
duhajul és halkan, nekikeseredve,
bortól csorgó arccal, könnytől csorgó arccal,
szivarhamus arccal nézed a dáridót, -
magyar-bucsúztató, testvéri magyar te,
süllyedő világban utolsó, legelső
cigány.

In Rome one night I saw you
rising with awesome power
arc-lights and laurel leaves, triumphal
arches shade projected you up,
silver-templed, prodigal, ecstasy’s lord nabob
dreamy sobbing drunk cimbalom player
wine-soaked at tear-stained old weddings,
once-and-forever ancient dweller-in-songlines,
your father’s wedding, and son’s,
grandfather’s wedding, and grandson’s,
mu-sick for us your age-old sorrows,
go wild , go tender, give-it-all-you’ve-got,
wine-stained face and tear-soaked face,
cigar-ash face watching the free-for-all,
Magyar fare-wailer, brotherly Magyar thou,
as-the-world-burns, the last, and foremost of
Gypsies.