Kondor Béla: Hűtlenség

Elfutottál vígan
bizsergő ösvényeken,
de íme felmorajlik
a táj és elátkozott
nyugalma forr szívedben.

Ám látom, látom,
elöntött a vádak vize;
látom kerek kebledből
a könny, az anyatej
örökkön szivárog.

Állok és várok még
- felvirrad mögöttem
a korahajnali gyász -,
állok.Tizenhárom
asszony vigyáz és átok.